Teljesen összetörve mentem be a munkahelyemre dolgozni. Nem érdekelt semmi. Sokkal érzékenyebb voltam minden „támadásra”. Csendben végeztem a munkám, de mindig lecseszést kaptam Mayától ,aki aznap rajtam „lovagolt”. Nem kapta meg az aznapi szexuális élményét, emiatt ingerültebb volt. Mindenkit piszkált mégis úgy éreztem ma csak én vagyok raporton nála. Két órai munka után eldöntöttem, nem érdekel, befejezem a mai napom és felmondok. Teljesen szétestem lelkileg, ezek a 10 percenkénti piszkálások, melyek ok nélkül voltak, nem hiányoztak. Nem voltam én senki kapcarongya. Mégha lelkileg mélyponton is voltam, a munkámat becsülettel végeztem. Tehát tűrtem tovább az az napi piszkálásait és alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm. Lezártam a főpénztárt, kiraktam az árut és kiblokkoltam.
Haza mentem, leültem a bekapcsolt gép elé. Megnéztem, kaptam-e valami üzenetet. Semmi nem volt a levelezőmbe és a cseten sem kaptam privát ablakot. Ennél jobban már nem tudtam elkeseredni, mint ahogy voltam. Megírtam a felmondólevelem és átsétáltam a Régipostai mekibe, a munkahelyemre. Márti volt az ügyeltes vezető. Nagyon szerettem, jól el lehett vele beszélgetni, korrekt vezető volt. Átadtam neki a felmondásomat. Vissza adta, nem akarta elfogadni. Mondtam Mártinak, e-mailon is elküldöm, tehát nagyon komolyan gondolom. Nem tudott mit tenni. Átvette ismét az A/4-est és elköszöntünk egymástól. Őt, csak őt sajnáltam a mekiből, senki és semmi mást!
Haza sétáltam, nem siettem, nem volt kiért, miért. Róttam a lépcsőfokokat a Clark Ádám alagút felett. Megfordultam néha és néztem Budapest fényeit. Ismét sírtam. Pár percig tartott. Mikor csendesedett, letöröltem könnyeimet és tovább raktam lábaimat, egyiket a másik után. Éjfél után értem az albérletbe. Mérhetetlen magány volt rajtam és fájt a szívem, nagyon. Ruhástúl ágyba zuhantam és zokogtam. Nem tudom meddig. Arra lettem figyelmes, hot látom a bokrok körvonalát, hallom a madarak csiripelését. Miután csak akkor volt világos a szobában, ha éppen odasütött a nap – ez 11-12,30-ig volt- elaludtam. Délután ébredtem fel, mert szomjas voltam. Ittam és újra lefeküdtem. Bezárt ajtó mögött éltem, sajnos éltem a mindennapjaimat Andi nélkül.
Semmi hírt nem kaptam, így írtam levelet Tomnak.
2002 augusztus 11.16:06:35 San
Szia Tom!
Hogy vagy? Engem ne is kérdezz!!! :((((( Kérlek, írj még az Andimról és a szüleiről!
Mikor lesz a temetés, ki és hol temetik el? Kérlek, készíts egy képet a szertartásról!
Tudom, morbid kérés, de tedd meg nekem! Szeretném, ha írnál!! Szeretem Őt még mindig!!!
Szia: Gigi
2002. augusztus 11. 16:36 vasárnap
Szervusz!
Elnezest hogy csak most.
Temetes szerdan 11.30 Bruxelles-ben (aug. 14.)
Holnap jelentkezem majd valamikor
Udv. Tom
2002. augusztus 13. 17:36
Szervusz !
nem erzem a legjobban magam ugyhogy holnap irnek ha nem haragszol
Udv ; Tom
2002. augusztus 18. 22:32:40 Sun
Szia Tom!
Kérlek, jelentkezz! Kérlek!!!
Szia: Gigi
2002. augusztus 21. 16:14
Szervusz !
Ne haragudj nem voltam itthon egy par napig
Most sem erek ra igazan ugyhogy valoszinu csak holnap
De nem tuntem el.
Udvozlettel ; Tom
Ezután semmit nem kaptam. Senkivel nem beszéltem, nem ettem, nem éltem. Csendesen elvoltam a lakásban. Kutyát sem érdekelte, mi van velem. Nem vágytam társaságra. Napjaim teltek el úgy, hogy sírtam aludtam, sírtam aludtam.
Akkor eszméltem fel mikor Tom megnyitotta a privit és beszélgetni akart velem.
Végre, gondoltam……..végre.
