2002. augusztus 5. 11:22
( Ezen a napon is dolgoztam. Nagyon vártam a híreket és reménykedtem, hogy minden rendben lesz! Munka után siettem haza, hogy elérjem Tomot. Biztonság kedvéért a fiamnál hagytam a mobilt, hogy ha Tom sms-t küld fel tudjon menni, ha nem vagyok otthon. Megtudja, mi van a Kedvesemmel. Nos, jó volt a megérzésem. Tom küldött smst és a fiam ment fel helyettem.
A Fiam nickje Jedi clone, Tom nickje a szokásos)
JEDI CLONE szia
Én a Gigi fogadott fia vagyok, és Gigi azt mondta,
hogy rajtam keresztül üzenhetsz, mert ő most dolgozik
MTOM Ja Szia
JEDI CLONE szia
MTOM meddig?
JEDI CLONE mi hír?
iszom a szavaid
du 3-ig
figyelj, tudok Andiról, a betegségéről
MTOM ertem
JEDI CLONE tudom, fura csak úgy megbízni valakiben,
de sajnos mást nem tudok mondani,
csak h bízz bennem, oké?
MTOM de a Gigivel kene beszelnem
JEDI CLONE Gigi kezeskedik értem, ennyit mondhatok
MTOM megigertem neki
JEDI CLONE azt mondta, bármi van, nekem mond el
Itthon van a mobilja is
nem váglak át
Gigi olyan, mintha az anyám lenne
MTOM Ok
JEDI CLONE szóval?
elmondod, mit szerettél volna mondani?
MTOM Sajnos az Andika nem elte tul
ez van
szomoru
JEDI CLONE nem mondod…..
Gigi ki lesz akadva
mikor történt?
amúgy őszinte részvétem
MTOM gondolom en is ki vagyok
JEDI CLONE :(((((
elhiszem
MTOM tegnap hajnalban
varhato volt
na ha nem haragszol en megyek majd megprobalom
a Gigit talan holnap telefonon
JEDI CLONE miért csak most szólsz? ha meg nem sértelek…
MTOM csak este tudtam meg en is
JEDI CLONE huhhh, nem tudom, mit mondjak erre
Gigi lehet, h holnap nem megy dolgozni, ha megtudja
vérzik a szívem….
MTOM de csak menjen mikor dolgozik?
JEDI CLONE 3-ig, reggel 6-tól
MTOM Ok majd felhivom valamikor
most mentem Szia
JEDI CLONE csak ennyi?
ne menj még…
MTOM Igen?
JEDI CLONE csak azt tudod mondani „valamikor felhívom”?
Kérlek, mond meg, mikor?
MTOM figyelj ha azt mondom valamikor valoszinu
nem tudom mikor
majd ha nem dolgozik
JEDI CLONE oké
ma du, 3 után jó lenne…
köszi, h szóltál…
MTOM OK
Szevasz
11:25 ***Társad kilépett.
Fiam látta, könnyezik a szemem. Nem kérdezett semmit csak ült velem szemben. Én még percekig néztem a monitort, többször átolvastam a hihetetlen hírt! Nem tudtam, nem akartam elfogadni a tényt, hogy a NŐ, akit annyira szerettem és vártam haza, nincs!
Még párszót beszélgettünk Andiról, de a gyereknek mennie kellett.
Alig, hogy kilépett az ajtón a visszafojtott érzelmek kitörtek belőlem, mint a vulkáni láva.
Zokogtam, percekig, órákig. Próbáltam uralni érzelmeimet, de nem ment. Nem volt értelme, hiszen elvesztettem, teljesen egyedül maradtam! Megszakadt a szívem!
Nem tudom, mennyi idő telt el, de már az utcán a neon fényei szűrődtek be az ablakomon, mikor először elcsitult a zokogás. Néztem csendben a falat, töröltem könnyeimet. Mellettem egy halom zsebkendő átitatva könnyeimmel. Csak néztem magam elé és nem hittem, hogy feladta, nem bírta a szervezete. Miért? Miért nem bírtad Andi? Vártalak, már ezért is bírnod kellett volna…… Hibáztattam úgy, hogy semmit nem tudtam az utolsó napjairól, arról, miért vett be több gyógyszert, miért adta fel a küzdelmet. Hibáztattam, de a lelkem mélyén csak magamat okoltam mindenért.
Megint zokogtam! Keservesen, és már nem akartam visszafojtani egy pillanatig sem. Egyedül voltam, nagyon egyedül!
Nem tudom, mikor aludtam el, csak arra eszméltem fel, hogy pirkad.
Mennem kell dolgozni, bár igazából elástam volna magam a föld alá. Kisírt szemmel végig gyalogoltam az utat.
Kollégáim látták, valami baj van. Megkérdezték, de nem várták meg a választ, mikor könnyekkel küszködve próbáltam válaszolni. Próbáltam, de nem ment.
Aznap a konyhára kértem magam. Nem akartam senkivel sem beszélgetni. Csak mondtam a már akkor monotonná vált szöveget
- két big mac…., 9 normál….., jöhetnek a zsemlék….. 2 grill……..- automatikusan, megszokásból, berögződésből, néztem a szavidőket, rotáltam a zsemléket, takarítottam a grilleket. Nem érdekelt, hogy a felcsapódó zsír égési sérülést okoz a kezemen. Nem éreztem, ezt a fájdalmat nem. A szívem fájdalmát… azt nagyon, nagyon erősen!
Miután akkor már raktáros is voltam és 11 óra előtt a csúcsra (forgalomra) elő kellett készíteni a konyhát, áruval feltölteni lementem a fagyasztóba és rollikocsikra felraktam a 8 karton, egyenként
Arra eszméltem fel, mikor a kollégám kinyitotta a fagyó ajtaját és kérdezte, mi tart eddig? Nem védekeztem, csak néztem rá, elnézést kértem, betoltam a rollikocsikat a liftbe, felküldtem az árut és elindultam a lépcsőkön felfelé. Rám nézett, látta, hogy nem vagyok toppon. Szó nélkül követett.
Nem kellett túlóráznom, mert a forgalom nem igényelte. Munka befejezése után órákig álltam a zuhany alatt és csendesen, hogy más meg ne hallja, bőgtem. Nem tudtam volna válaszolni az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Már sötétedett, mikor elindultam hazafelé. Nem siettem, hiszen már senki se várt. Mérhetetlen magány öntött el.
Haza érve készítettem ennivalót, mert a gyomrom éhes volt. Egész nap nem ettem egy falatot sem. Odaadtam a kajámat a fiú kollégámnak, hogy ne éhezzen. Elkészítettem a vacsorát, de érintetlenül hagytam. Nem bírtam enni. Kinyitottam a gépet és Andi levelezéseit mentettem le egy dokumentumba. Legalább ennyi maradjon meg Róla, Tőle, Belőle. Persze újra olvastam őket. Alig láttam a könnyeim között. Zokogtam és zokogtam. Éjfél után aludtam el és az órám csörgésére eszméltem fel. Újabb nap Andi nélkül…….és újabb tortúra a munkahelyemen.
Nem akartam élni, de ahhoz gyáva voltam, hogy megöljem magam. Így nap mint nap újra felkeltem és vittem magammal (és most is viszem) nehéz szívemet, ahol Andinak fő helye volt, van, lesz.
